Gyömrőnek földrajzilag és történelmileg meghatározó térségi szerepe van. A Gödöllői-dombság lábánál, az Alföld északi határánál, a Duna-Tisza vízválasztóján terül el. A település a kezdetektől lakott, és ez lehetővé tette, hogy történelme széles és változatos legyen.

A terület az őskor óta lakott. Rézkori leleteket találtak a Lucernás dűlőben, virágzó kultúra jeleit találták a bronzkorból. A feltárt égetőkemence, urnatemető és más töredékek utalnak erre. A Római Birodalom emléke a kőhíd, amelyet római őrtorony őrzött.

Az Árpád-korban virágzó település volt Gyömrő. Az első írásos adat 1274-ből származik, majd ezt követi több más. 1341-ből, 1424-ből, 1437-ből, 1440-ből, 1454-ből jórészt birtokadományozás kapcsán jelenik meg Gyömrő neve királyi oklevelekben.

Mátyás király idején pihenőhelyül szolgál a Pestről Szolnokra tartó kereskedőknek (Szekeresek hegy), Dózsa seregében gyömrői jobbágyok is harcoltak.

Mohács után viszont csupán 25 adófizető porta szerepelt a budai pasa lajstromán, míg 1597-től 1626-ig lényegében lakatlan a terület. Az ismét benépesült falut 1690-ben a török felégeti, s öt esztendő telik el, míg újra letelepednek itt emberek.

1341 és 1690 között több földesúr birtokába kerül a település, illetve a terület.

1705 július 3-án II. Rákóczi Ferenc fejedelem Gyömrőn mondott beszédet seregének (az egyetlen kézírásban megmaradt teljes műve). Az esemény színhelyén ma emlékoszlop áll. A település első viaszpecsétje 1711-ből származik ("GYÖMRŐ FALU PÖCSÉTI A.D. 1711"), míg 1714-ből maradt ránk egy pecsétnyomó, melynek felirata: "GYÖMRŐ FALU PECSÉTI A.D. 1714". 1732-ben a Teleki család szerez birtokot Gyömrőn. Ettől az időtől a falu kulturális élete fellendül. Megfordult Gyömrőn Csokonai Vitéz Mihály, Kazinczy Ferenc, Kazinczy Lajos, Vörösmarty Mihály, Kossuth Lajos, Táncsics Mihály, Wartensleben Ágoston, Kazinczy László, Kovács Mihály. Többen nem csak átmenetileg tartózkodnak a faluban, hanem hosszabb-rövidebb ideig itt élnek.

Teleki Lászlót - Kossuth Lajos párizsi nagykövetét - a szabadságharc leverése után meghurcolják. Később a gyömrői családi kastélyba húzódik vissza, és itt írja a "Kegyenc" c. drámáját. A dráma a Bánk Bán mellett a kor legjelentősebb alkotása. Az 1880-as évekig a lakosság elsősorban földműveléssel foglalkozott. Napszámosok, kis- és középparasztok a falu lakói, de kisiparosok, kereskedők is élnek itt. 1882-ben megépül a Budapest-Újszász-Szolnok-Arad-Brassó vasútvonal, 1890-ben Gyömrői Aurél téglagyárat és malmot építtet, majd Gr. Teleki Tiborral keskeny nyomtávú vasutat építenek ki.

Gyömrőy Aurél birtokából 1000 kat. holdat felparcelláz, melyből 3000 telket mérnek ki. Munkahelyek teremtődnek, a település gyors fejlődésnek indul, gomba módra szaporodnak a lakóházak, új telepek (Mária-, Klotild-, Erzsébet-, Horváth-telep) alakulnak ki, sorra jelennek meg az intézmények.

1910-re 4120 állandó lakosa van Gyömrőnek.

A Teleki család jelenléte egyben a fejlődés záloga volt. Gr. Teleki József kastélyt épített Gyömrőn, Gr. Teleki Sámuel a ma is álló kastély építtetője, Gr. Teleki Sándor létrehozta a községi könyvtárat, Gr. Teleki Tibor fáradhatatlan munkájának köszönhetően 1913-ban megalakult a Gyömrői Járás.

1913-ban a település járási székhely lesz, közigazgatásilag Ecser, Maglód, Mende, Péteri, Tápiósüly, Úri tartoznak Gyömrőhöz. A lakosság száma - a székhellyel együtt - 18 408 fő. A járás határos a gödöllői, monori, nagykátai és a központi kerületi járásokkal. Alapításakor - külterületi tartozékaival - 1685 házból állt a település. A 20-as évek elején Gyömrőy Aurél téglagyárát elöntötte a földből feltörő víz. A gyárat lebontották, helyén tó keletkezett. Dr. Okolicsányi-Kuthy Dezső felismerte a víz gyógyhatását (érelmeszesedés, reuma ellen), a területet megvásárolta és strandfürdőt nyitott.

A természetes, gyönyörű környezetű strandfürdő újabb fejlődési lehetőséget nyújtott Gyömrőnek. Üdülőházak, éttermek, cukrászdák, sportpályák épültek. Hétvégeken különvonatok indultak a fővárosból, új vasúti megálló létesült "Gyömrő -Tófürdő" néven. 1926-ban kiépítik a község kövesútjait, artézi kutat fúrnak. 1927-ben autóbuszjárat indul Monor és Gyömrő között. Ugyanebben az évben alakul a Közüzemi és Községfejlesztési Rt. 25 km elektromos vezeték lefektetésével, mely ellátja a települést árammal, közvilágítással. A járási és községi közigazgatást az Ófaluból a község központjába helyezik. 1936-ban új községháza, 1937-ben új járási székház épül. Bővül a katolikus kultúrház, 1935-38 között felépül a Jézus Szíve Római Katolikus Plébánia-templom.

Gyömrő központi volta miatt különböző oktatási, művelődési, kulturális és sport intézmények alakultak, épültek, szerveződtek és élnek.

A teljesség igénye nélkül a századelőtől napjainkig:

A településen 9 iskola működött: a polgári fiú és leányiskolába a járás egész területéről jártak. 1963-tól gimnázium működött gyömrőn - igaz, csupán 8 évig - ám a középiskola gondolata és igénye már a 80-as évek végén megújult, és 1995-ben meg is nyitotta kapuit a középfokú oktatási intézmény. Ingyenes Népkönyvtár (1903), Gyömrői Olvasókör (1906), Gazdakör, Kaszinó (1912), Társaskör (1912), Általános Dalkör (1912), Sportkör (1912), Gyömrői Műkedvelő és Önképzőkör (1912), Természetbarátok Köre (1918), Templomépítő Egyesület (1918), Katolikus Kultúrház (1928), Munkásotthon (1930), Gyömrői Gyóni Géza Irodalmi Kör (1937) működtek a településen. Gyömrőnek saját nyomdája (Czeizek Lajos tulajdona) és két hetilapja volt: "Gyömrő és Vidéke" (1926), "Gyömrői Járás" (1929). 1954-ben alapítják a megye első falumúzeumát, amely II. Rákóczi Ferenc nevét viseli. Két sportpálya épül (1920 majd 1951). Megalakul az Id. Pál Mihály Baráti Kör, majd az 1980-as évek végén a Gyömrőért Baráti Kör, 1997 újabb civil szervezet a Gyömrő 2000 Kör.

1980-as évek elején régi parasztház átalakítása után nyílik meg a tájház, 1987-ben adják át az alkotóházat, 1988-ban a megyében hatodikként nemzetközi méretű sportcsarnok épül. Az egészségügyi és szociális intézmények részben helyi, másrészt területi feladatokat láttak, látnak el a századelőtől napjainkig. 1870-től működik gyógyszertár a településen, napjainkban három. Korábban három, jelenleg öt körzeti, háziorvos dolgozott, illetve dolgozik Gyömrőn, s 1907-től működik a védőnői hálózat. Hét település betegeit fogadja a szakorvosi rendelő (1960), az Idősek Szociális Otthonába (1952) a megye területéről érkeznek az időskorúak. Az idősek napközi otthona 1962-től a helyi rászorultaknak biztosít nappali ellátást, míg a megyei gyógypedagógiai intézet (1968) az értelmi fogyatékos gyerekeknek áll rendelkezésére. Oktatásban és diákotthoni elhelyezésben részesülnek. A helyiek felnőtt, gyermekfogászati és gyermekszakorvosi ellátást vehetnek igénybe. A gyermekszakorvosi ellátás kiterjed Maglód, Mende, Ecser, a gyermekfogászat Maglód, Mende, Péteri gyermekpopulációjára.

A pénzügyi intézmények a helyi szolgáltatások mellett túlnyomórészt térségi szerepet töltöttek, töltenek be. A gazdasági szférában is érvényesült a térségi szerep. A Petőfi (1949), majd a Dózsa MGTSZ (1954), s ezek egyesüléséből kialakult Rákos Mezeje MGTSZ több település mezőgazdasággal foglalkozó lakójának adott s ad munkát napjainkban is (Rákos Mezeje Rt.). 1951 óta műkődik a Lakatos és Szolgáltatóipari Szövetkezet, 1956-tól a PEVDI gyáregység, 1950-től a Vas- és Fémipari Szövetkezet, amelyek némi átalakulást követően a rendszerváltást is túlélték, ma már egyik sem működik eredeti formájában. Már az 1980-as években egészséges fejlődés tapasztalható. Óvodák, iskolák épülnek, utak kapnak szilárd burkolatot, a vízellátás megoldódott 1984-ig. 1990-től természetes folytatása a fejlesztéseknek a telefon-, a gázhálózat kiépítése, tornatermek építése, a csatornázás megkezdése, amely befejezés előtt áll.

2001. augusztus 20-án kapta meg a település a városi rangot és egyúttal a város központja is kialakításra került, valamint egy díszkúttal is gazdagabb lett a város, melyet ifj. Pál Mihály - helyi szobrászművész - készített el.